Erkélykertész

Bár a cím alapján akár a 60-as évek végének amerikai hippimozgalmáról is lehetne szó, nem így lesz. Szó mi szó az is megérdemelne néhány sort - amikor ilyen meg ilyen dalok születtek - de most virágokról lesz szó.

Mint azt korábban írtam, a virágok a ház előtt kiskertnek köszönhetően egy kicsit visszaszorultak az erkélyen. Azért maradt ám valami, ha töredéke is annak, ami évekkel ezelőtt volt.

Például muskátli. Mert az ugye kell az erkélyre. Mert úgy szokás. Hagyomány. Mert mindenki ismeri. És mert viszonylag könnyen kezelhető, amit rendszerint meg is hálál. Nálunk sincs ez másként, mindig volt, most is van. Meg lesz is. Korábban rendszeresen új töveket bujtottunk, így teleltettük és fiatalítottuk az állományt. Idén kicsit másképpen próbálkoztunk. Ősszel éppen csak visszavágtuk a növényeket és friss tápanyagdús földbe ültettük át. Irány a lépcsőház, Punxsutawney Phil-hez hasonlóan téli álomra vonultak ők is. Minimális öntözés, 2-3 hetente nagyon kevés vízzel. Január végén kezdődött az ébresztés, drasztikus visszavágással, szinte csak a tövek maradtak meg. Ahogy elkezd hajtani és erősödnek a friss hajtások, úgy lehet egyre gyakrabban öntözni és tápoldatozni.

Két ládában összesen 6 tő muskátli van. Próbáltam többször is megszámolni a virágokat és bimbókat, de valahol mindig elszámoltam magam, sokan vannak na :) Kb. 90-100-an, úgy gondolom szép mennyiség és ez még szaporodni fog.

Petúnia is van még, bár kevesebben mint korábban, ők a zöldségeskert egyik vesztesei. Bár szinte mindent magunk szaporítunk magról vagy tőről, a petúniát minden évben a piacon vesszük meg. Idén a klasszikus változat mellet törpe petúniát is hoztunk. Eddig jónak tűnik, bár egy kicsit több virágot vártam volna. Még van ideje.

Mostani állás szerint nagyjából ennyi az említésre méltó esemény virág vonalon. Két szép tő fukszia is a balkonon kezdte még a szezont, de ők a helyhiány és tetvesedésre való hajlam miatt mentek le a ház elé a kiskertbe.

Van még négy nagy hibiszkusz is, de csak pőrén zöldellnek, messze még a virágzás. Lehet, hogy túlságosan féltettem és kicsit későn raktam ki őket a párkányra? Vagy a türelem hibiszkuszvirágot terem?

Végezetül egy kép a snidlingről, mert bizony a fűszernövények is szépen tudnak virágozni.

Ja, még annyit, hogy érik a cseresznyepaprika és terméskezdemény van már a padlizsánon is. Mert az is van, alig egy méterre tőlem, kinn az erkélyen. Itt tart most a balkonkertész.

Holnap lesz új bejegyzés, addig pedig zene. Még mindig a 90-es évekből.

Az egyik nagy és örök kedvenc a Faith No More. 1992-ben láttam őket először élőben, akkor még a Guns N' Roses előzenekaraként nyomták a Soungardennel kéz a kézben. Igen, akkor ilyenek voltak az előzenekarok. Aztán rá két évvel Bécsben, harmadszor pedig a Szigeten tudtam megnézni őket. Idén ha minden jól megy Sopronba visz az utam...

Megtörtént. Két hete már írtam Peti barátomról, a kísérleti zöldborsóültetvényem jeles képviselőjéről. Ma délután beteljesedett a sorsa, de nem szaladok ennyire előre, csak szépen sorban.

Próbálkozásnak indult és azt hiszem nem kellett csalódnom. Három láda, egyenletes kelés, szép növekedés, virágzás, majd termés, de ezekről írtam már. Azóta annyi történt, hogy a hüvelyek szép komótosan meghíztak, dudorodtak, ahogy kell. Szabadföldön biztos nagyobb lett volna a hozam de a körülmények adottak, a korlátok ismertek. Hagyhattam volna neki még néhány napot, akár egy hetet is, de a zöldborsó zsengén az igazi. Meg aztán nem mellékes szempont, hogy a dézsás paradicsomok és egyebek sem lazsálnak és bizony kell a hely. Nőnek, terebélyesednek, az erkély pedig csak nem akar nőni, így lépni kellett. Leszedtem Petit.

Egy tál lencse. Vagy borsó.

Az időben leszedett borsó még nem garantálja a finom, zsenge ízt. Van egy fontos szabály, amit lehetőség szerint be kell tartani: szedés után a lehető leggyorsabban fel kell használni. Ha sokáig állni hagyjuk, a cukortartalma lassan, de biztosan keményítővé alakul. Én is ehhez tartottam magam. Szedés után - néhány kezdetleges fotó idejét leszámítva - egyből kifejtettem és a reggel a piacon frissen vásárolt újkrumplival és bébirépával, gyökérrel levest főztem belőle.

Ahány ház annyi szokás, de mondhatnám ahány ház annyi borsóleves. Amit észrevettem, hogy mindenki sűríti valahogy, rántással, lisztszórással, vagy ki tudja hogy. Így éppen a lényeg veszik el, a friss idényzöldségek íze. A zöldségeket kevés olajon megdinsztelem, felöntöm vízzel, sózom, borsozom. Kevés házi készítésű darált zöldséget és darált paprikát teszek bele és egy jót forralom. Hozzáadom a felkockázott újkrumpilt, alig néhány perc és már le is lehet venni a tűzhelyről. Apróra vágott petrezselymet adok hozzá, ezt már nem kell főzni, fedő alatt tökéletesen kiadja az ízét. Majdnem kifelejtettem: miután felöntöttem a zöldségeket 5-6 zsenge borsóhüvelyt is adok a leveshez, így lesz teljes. Könnyű, finom és nagyon gyors.

Az eddigi sikerecskék kicsit elaltatták az erkélykertész éberségét. Érik a borsó, virágzik a paradicsom, szépek a fűszernövények (erről is írok nemsokára), virágban a muskátli és a petúnia, mi kell még?

Amit biztosan tudok, hogy mi nem: a takácsatka. Mondhatnám régi ismerős, de mióta a leandert elköltöztettük nem igazán voltunk már személyes kapcsolatban. Eddig. Gyanús volt már néhány napja, hogy kicsit fakul a bazsalikom és a borsó alsó levelei. Sajnos nem tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget, hiba volt. Csütörtök este az öntözésnél vettem jobban szemügyre a dolgokat, le is biggyent a szám. A levelek fonákján kisebb ellenséges hadsereg, Houston baj van! 

Péntek reggel irány a gazdabolt, segítség, megoldás kell. Szerencsére kedvesek és segítőkészek mindig, most sem kellett csalódnom. Mondom, hogy mi a helyzet, növények, meg kert, mindez a negyedik emeleti erkélyen, kutyával súlyosbítva, tehát mindenféle idegmérget kerüljünk ha lehet. Meglepő választ kaptam. Csináljak egy egyszerű 1%-os kenőszappan oldatot és azzal permetezzem le alaposan a növényeket, különös figyelemmel a levelek fonákjára. Kenőszappan bármelyik festékboltban beszerezhető nagyjából 500 Ft kilója, ezzel a mennyiséggel néhány évig elleszek az erkélyen.

A takácsatka nem egy barátságos jószág. Kedveli a meleg, száraz szélvédett helyet, nem kell mondanom, hogy neki a szélcsendes, napsütötte déli fekvésű erkély maga a Riviéra. Alattomosan a levelek alján élősködik, így mire felfedezi az ember gyermeke, addigra már lehet hogy nagyobb gond van. Valahogy így néz ki, amikor már igazán belelendült a támadásba:

Forró vízzel felöntve készítettem az oldatot, így könnyeben lehet elkeverni a kenőszappant. Van ahol káliszappanként ismerik, esetleg így is lehet keresni a boltban. Miután kihűlt irány a kis kézi permetező. Tesztelés gyanánt csak egy Vénusz paradicsomot kezeltem vele, ha esetleg valami mégsem passzol, akkor azért maradjon is valami. Első tapasztalatként elmondhatom, hogy ártani nem ártottam neki. Láthatóan kevesebb a kártevő, a növény pedig jó bőrben van. A tesztnél sajnos nem jutottam tovább, mert azóta állandó szél van, persze déli, milyen is lenne? Eddig hol voltál?

A tavalyi és azt megelőző paradicsomos kísérleteimről már volt szó, nézzük, hogy mi a helyzet az idén. Annál is inkább mert több mint biztató (csak szerényen).

Viszonylag időben, már február második felében elraktam a magokat. Keltetéshez általában egyszerű, alul kilyuggatott jégkrémes dobozt használok. Mivel az év ilyen korai szakaszán a Nap meglehetősen alacsony pályán utazik, így az erkélyajtó előtti kis szőnyeg ideális hely, kvázi üvegházként funkcionál. Már ha a felhők nem gondolják ezt másképp. Szép egyenletesen bújtak elő az apróságok, egy szavam nem lehet rájuk. Ha már kellően megerősödtek, kisméretű cserepekbe mentek külön, fajtánként csoportosítva. Feledékeny kertész feliratozza őket, hogy ne járjon úgy mint én. Mert én megjegyzem ám mint a szél, csak aztán május elején, mikor dönteni kellett a sorsukról, akkor volt intenzív állvakargatás, hogy ki kivel is van. Két fajta ebben a korban megszólalásig hasonlított egymásra, alig 3-4 óra alatt sikerült is beazonosítanom őket.

Idén négy fajtával próbálkozom, nézzük sorban.

Vilmáról már beszéltem korábban, a tavalyi megbízható teljesítménye miatt idén sem maradhatott ki, kell a sikerélmény.

Már a kis cserepekben is látszik masszív felépítésük, szép élénkzöld színük.

Így néztek ki helyreültetés után.

Ez pedig már az aktuális állapot. Lehet, hogy kicsit sokat akart a kertész szarka farka, mert 4 tő paradicsomot raktam egy balkonládában. Tavaly 3 volt benne és azok is kitöltötték. Meglátjuk. Már virágzik mindegyik, egyikőjük kicsit előrébb jár, szerintem rajta már a hétvégén bogyót fotózhatok. olyan gombostűfej nagyságút.

Vilma párja Vénusz. Hasonló adottságokkal, talán annyi különbséggel, hogy a tövek egy kicsivel még kisebbek is.

Ők azok, a kép előterében látható 8 tő.

Egyesével lettek cserépbe kiültetve. Igazi Jolly Jokerek, ahol volt egy tenyérnyi szabad helyem, oda kerültek.

Harmadik idei fajta a Perun. Leírása szerint szintén ültethető balkonládába, apró körte alakú sárga termésekkel. Már palánta korában megdőlni látszott a balkonláda dolog, jóval nyurgább és terebélyesebb előbbi társainál. Méreteiből adódóan külön cserépbe ültettem őket, ami kifizetődőnek tűnik, mindegyiken bimbós virágok vannak már.

Van egy negyedik fajta is, de az legyen meglepetés, később részletesebben vissza fogok térni rá.

Holnap új poszt, addig is egy kis zene, mert a zene az jó.

Későn jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni zöldborsót nevelni az erkélyen. Már áprilisra fordult a naptár, amikor észbe kaptam. Vajon milyen fajtával próbálkozzon a kertész? Mindenfajta tapasztalat nélkül, egyéb források hiányában kellett kitalálnom, hogy ki lehet a megfelelő alany a balkonládában szorongásra? Peti lett a kiválasztott.

Peti borsónak hívja a köznyelv, bár van neki becsületes neve is a törzskönyvben: Rajnai törpe. Eredeti nevén Petit Provencal. Azt hiszem innen már nem kell magyaráznom, hogy honnan jött az a bizonyos Peti borsó elnevezés. És hogy mi volt az ok, ami miatt emellett döntöttem? Kb 40 cm magasra nő csak. Ez pedig elég nagy előnyt élvez egy erkélyen, ahol a hely minden irányban korlátozott.

Február végétől vethető (lenne) már, nekem ezt április elején sikerült elkövetnem. Viszonylag könnyen és egyenletesen kelt a 3 ládányi vetés, alig néhány szem döntött úgy, hogy nem érdekli a világ naposabb oldala.

Annyi fogalmam volt a borsó termesztéséről, hogy nem árt mellé valami támaszt rakni, mert különben elfekszik a lustája. Megkapta, meghálálta. Szépen, bár nem kapkodva indultak növekedésnek. Alig néhány tövet leszámítva eddig mindannyian beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet, virágba borult az ültetvény. A tegnap esti öntözésnél pedig felfedeztem az első hüvelyeket is. 3-4 cm körüliek a legnagyobbak, de a java még éppen csak megmutatkozik a száradó virágok alól.

Részsiker, az erkélykertész örül!

Ivó napja alkalmából igyunk mi is egy kicsit! Házi pálinkát barackból, köszönet érte Laci bácsi!

Olyan nálunk a friss paradicsom, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. Lehet kicsi vagy nagy, piros vagy sárga, gömbölyű vagy hosszúkás, a friss paradicsomnak nincsen párja. Szeretjük nyersen, főve, sülve, szárítva, magában vagy salátának. Egy fontos szabály van, érett legyen, méghozzá magától. Télen frissen sosem kerül az asztalra, olyankor egyszerűen hiányzik belőle a lényeg: az íz.

Már néhány éve próbálkoztam paradicsomot termeszteni az erkélyen, nem sok sikerrel. Aztán muskátli tápért mentem a gazdaboltba és szembejött velem. Már a nevével megvett kilóra: Balkonstar. Erkélyre ajánlott fajta, cserépben és balkonládában is termeszthető. Aha. Lehet, hogy a hiba az én készülékemben volt, de az eredmény 0 azaz nulla paradicsom 5-6 tövön. Ez kicsit elvette a lelkesedésemet, így 2 év kimaradt az erkélykertészkedésből (már ami a haszonnövény részét illeti).

Tavaly aztán ismét késztetést éreztem, így több fajtával újra megpróbáltam. Volt Balkonstar, hasonló eredménnyel, magok a kukába, nincs több dobása. Valamelyik multinál vettem erkélyre ajánlott név nélküli koktélparadicsomot, mert bátor vagyok. Jó nagy erkély kell hozzá, az biztos, ment az égig, ehhez képest nagyon szerény termést produkált, idén már nem próbálkozom vele. Harmadik alany Vilma, személyesen. Nagyon kellemes tapasztalatokat szereztem vele, bocs Frédi. Minden mag kikelt, palántának egyenletesen, jól fejlődött. Helyre ültetve hamar magára talált, szépen bokrosodott, bőséges termést adott. Néhány kép tavalyról, hogy is képzeljük el Vilmát:

Ládában több tő egymás mellé ültetve szép tömeget ad, érés idején látványnak sem utolsó.

Cserépben is jó benyomást kelt.

Összegezve a tavalyi tapasztalatokat: a Vilma egy jól nevelhető, viszonylag igénytelen, jól termő fajta. Ízre átlagosnak nevezném, semmi extrát nem hoz, de azt biztosan.

Folyt. köv. hogy mi a helyzet az idei állománnyal. Mert tervek azok vannak.

Már áprilisban készültem írni róla, de aztán a korán jött nyárias időjárás miatt úgy láttam, hogy a téma nem aktuális. Most, hogy vasárnap visszajött ez a késő őszi idő, ismét felállítottam a saját kis üvegházamat az erkélyen. Ami valójában polikarbonát. De hülyén hangzana, ha polikarbonát kuckónak nevezném (mert ugye háznak sem igazán ház), így ha kissé nagy arccal is,  de bizony üvegházként beszélek róla.

Egyszerű 10 mm-es víztiszta polikarbonát lapok. Szabad variálhatósággal, könnyű összerakással és szétszerelhetőséggel. Kora tavasszal nagy segítségemre volt a palánták nevelésénél. Amikor kint még csak 10-15 fok volt, de napos idő, akkor összeraktam. Könnyen 30 fok környékére melegedett benne a levegő, amit a benne fejlődő növények meg is háláltak.

A lapokat a párkány és a korlát fölé raktam, mindkét végén súllyal megfogatva. Alatta egy régi fürdőszobai polc, ami szintén szétszedhető, így holtszezonban egy sarokba állítva minimális helyet foglalnak. Egy rádióvevős hőmérőt is használok, az esetleges túlmelegedés megelőzésére, ha túlságosan felmegy a hőmérséklet, egyszerűen megnyitom a lapokat.

Oldalfalnak szintén egy lemez, készen van.

Először úgy gondoltam, hogy profilok segítségével összeállítok egy hagyományos üvegház formát kis méretben, több ilyent is láttam már különböző helyeken. Aztán elvetettem az ötletet, mivel a hely kevés, minden hasznos cm2 kincset ér.

Tegnap a hőmérő 12 foknál megmakacsolta magát, sehogy sem akart többet mutatni. A napocska erőlködött, átszűrődött valamennyi a felhőzeten, de meleget sajnos nem tudott csinálni.  Nosza rajta: építés. Bruttó 2 perc és készen van. Polcot már nem használtam,szerencsére kinőtték a zöldek.

A képen is jól látszik, a hőmérséklet bő 79 Fahrenheit, ami nagyjából 27 Celsiusnak felel meg. És innen még emelkedett is egy keveset. Tökéletes!

A helyzet ma is hasonló, annyi különbséggel, hogy a fény még gyengébben szűrődik át, így oldalfalat is állítottam. És várom az igazi napsütést és meleget, de nagyon.

Sok-sok éve augusztus végén indulunk el éves nyári pihenésünkre. Úti cél a Balaton, természetesen az északi part, annak is az egyik legszebb része, Badacsony (elfogultság megengedhető). Az idő általában még jó, viszont már jóval kisebb a forgalom, kisebb a nyüzsgés, a pihenés is intenzívebb, 2 hét tömény lazítás. 

Tavaly is a fenti forgatókönyv zajlott, ám hazatérve kellemetlen meglepetésben volt részünk: a szépen gondozott erkélyre beköltöztek a galambok. A muskátlik kitúrva, a paradicsom megcsipkedve, mindenhol toll és guanó. Nem volt túl jó kedvem. Mivel a galamb szemtelen állat és könnyen alkalmazkodik a környezetéhez ezért olyan megoldást kellett találni a távol tartásukra, mely tartós és hatásos is egyben. Így jött az ötlet: varjú kell az erkélyre. Tavaly csak egy egyszerű prototípus készült, de mivel funkcióját hibátlanul ellátta, idén megérett a tökéletesítésre.

Lent néhány lépésben, hogy hogyan készül a házi galambriasztó. Nincs túl nagy anyagszükséglete: némi drót, egy üres alufóliás cső, egy használt iratfűző, öntapadós tapéta, némi ragasztó és pár rajzszög kell csak hozzá. 

Először a szárnyak készülnek el, ehhez kell a már kiszolgált fekete irattartó. Célszerű a szárny formáját egy üres kartonra előrerajzolni, de akinek biztos keze van, nyugodtan rajzolhatja egyből is. A megrajzolt szárnyakat kivágjuk, majd összeragasztjuk. Egy vékony, de erős dróttal merevítést készítünk a szárnynak. 

Ezt követően az alufólia csövét fekete öntapadós tapétával vonjuk be (filccel is színezhető). A két fő rész elkészülése után rajzszegekkel rögzítjük a testre a szárnyat. Pingpong labdából, vagy bármilyen színes hulladékból fejet és csőrt csinálunk, amit legkönnyebb felragasztani. Nagyjából ennyi, szűk fél óra alatt elkészül a saját bejáratú művarjúnk. 

A kihelyezésüknél érdemes arra figyelni, hogy valahogyan mozgásban tudjuk tartani őket. Kettő készült, az egyiket vékony damilon függesztettem ki, a másikat pedig a test kilyukasztása után pálcára helyeztem és az egyik láda muskátli sarkába dugtam le. A legkisebb szellő is megmozdítja varjainkat, galambot azóta az erkély közelében nem láttunk.

A háttér még nem a legszebb, de az üvegház miatt csak ebből az irányból tudtam fotózni. Üvegház az erkélyen? Igen! Hamarosan erről is szót ejtek.

Napok óta nem volt igazi napsütés. Néha ugyan percekre előbújt a nap, de túlzásokba nem esett. Pedig mindenkinek jót tenne, melengethetne testet, lelket, és akkor a virágokról, palántákról még nem is szóltam.

De a címben nem erre a szürkeségre gondoltam.

Gyakran figyelem a környékünkön, hogy ki mire használja az erkélyt. Kezd-e vele valamit, vagy csak van a lakásnak egy olyan része, ahova befúj a szél, porosodik, nyűg az egész. Jobb esetben ruhaszárítónak van kialakítva az egész (amúgy én is ki tudok rakni még főszezonban is egy összecsukatót), rosszabb esetben pang, csak úgy van, még rosszabb esetben egyenesen a lomtár szerepét tölti be, oda megy minden, ami a lakásból éppen kiszorult.

Senki felett nem szeretnék ítélkezni, de néhány tő virág, akár az igénytelenebb fajtákból is sokkal barátságosabbá tudná tenni a balkont és az utcaképet egyaránt. Tényleg nincs erre igény az emberekben?

Nálunk valahogy így néz ki az erkély, amikor még kopár. Azért már most sem üres teljesen :)

Hamarosan a képen látható ládák tartalma is kiderül, ígérem.

Párommal mindketten kertes házban nőttünk fel, talán szerencsésnek mondhatom magam emiatt. Életünk aztán úgy alakult, hogy egy vidéki nagyváros negyedik emeletére költöztünk, ahol kertnek természetesen nyoma sincs, van helyette egy déli fekvésű erkély, szűk 4 m2 alapterülettel. 

Mivel szeretjük a virágokat, ezért olyan év még nem volt, hogy csupaszon maradt volna a balkon nyárra. Alapvetés a muskátli, petúnia, begónia, de fukszia, büdöske, sőt leander is élt már velünk huzamosabb ideig.

Tavaly megörököltük a ház előtt található kis virágoskert gondozását az egyik lakótól. Mivel ott ki tudjuk élni virágszeretetünket, így jött az ötlet: mi az ami megterem az erkélyen? Fűszernövények, paradicsom, paprika? Vagy merészen egyből indítsunk görögdinnyével?

A tavalyi kertész tapasztalatokról és az idei eredményekről fogok itt néhány sorban beszámolni, lehetőség szerint minél több képpel és minél gyakrabban. De lesz szó másról is, már ha terveim szerint alakulnak a dolgok. Lesz zene, főzés, praktika, na meg kutya is.