Későn jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni zöldborsót nevelni az erkélyen. Már áprilisra fordult a naptár, amikor észbe kaptam. Vajon milyen fajtával próbálkozzon a kertész? Mindenfajta tapasztalat nélkül, egyéb források hiányában kellett kitalálnom, hogy ki lehet a megfelelő alany a balkonládában szorongásra? Peti lett a kiválasztott.
Peti borsónak hívja a köznyelv, bár van neki becsületes neve is a törzskönyvben: Rajnai törpe. Eredeti nevén Petit Provencal. Azt hiszem innen már nem kell magyaráznom, hogy honnan jött az a bizonyos Peti borsó elnevezés. És hogy mi volt az ok, ami miatt emellett döntöttem? Kb 40 cm magasra nő csak. Ez pedig elég nagy előnyt élvez egy erkélyen, ahol a hely minden irányban korlátozott.
Február végétől vethető (lenne) már, nekem ezt április elején sikerült elkövetnem. Viszonylag könnyen és egyenletesen kelt a 3 ládányi vetés, alig néhány szem döntött úgy, hogy nem érdekli a világ naposabb oldala.
Annyi fogalmam volt a borsó termesztéséről, hogy nem árt mellé valami támaszt rakni, mert különben elfekszik a lustája. Megkapta, meghálálta. Szépen, bár nem kapkodva indultak növekedésnek. Alig néhány tövet leszámítva eddig mindannyian beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet, virágba borult az ültetvény. A tegnap esti öntözésnél pedig felfedeztem az első hüvelyeket is. 3-4 cm körüliek a legnagyobbak, de a java még éppen csak megmutatkozik a száradó virágok alól.
Részsiker, az erkélykertész örül!