Megtörtént. Két hete már írtam Peti barátomról, a kísérleti zöldborsóültetvényem jeles képviselőjéről. Ma délután beteljesedett a sorsa, de nem szaladok ennyire előre, csak szépen sorban.
Próbálkozásnak indult és azt hiszem nem kellett csalódnom. Három láda, egyenletes kelés, szép növekedés, virágzás, majd termés, de ezekről írtam már. Azóta annyi történt, hogy a hüvelyek szép komótosan meghíztak, dudorodtak, ahogy kell. Szabadföldön biztos nagyobb lett volna a hozam de a körülmények adottak, a korlátok ismertek. Hagyhattam volna neki még néhány napot, akár egy hetet is, de a zöldborsó zsengén az igazi. Meg aztán nem mellékes szempont, hogy a dézsás paradicsomok és egyebek sem lazsálnak és bizony kell a hely. Nőnek, terebélyesednek, az erkély pedig csak nem akar nőni, így lépni kellett. Leszedtem Petit.
Egy tál lencse. Vagy borsó.
Az időben leszedett borsó még nem garantálja a finom, zsenge ízt. Van egy fontos szabály, amit lehetőség szerint be kell tartani: szedés után a lehető leggyorsabban fel kell használni. Ha sokáig állni hagyjuk, a cukortartalma lassan, de biztosan keményítővé alakul. Én is ehhez tartottam magam. Szedés után - néhány kezdetleges fotó idejét leszámítva - egyből kifejtettem és a reggel a piacon frissen vásárolt újkrumplival és bébirépával, gyökérrel levest főztem belőle.
Ahány ház annyi szokás, de mondhatnám ahány ház annyi borsóleves. Amit észrevettem, hogy mindenki sűríti valahogy, rántással, lisztszórással, vagy ki tudja hogy. Így éppen a lényeg veszik el, a friss idényzöldségek íze. A zöldségeket kevés olajon megdinsztelem, felöntöm vízzel, sózom, borsozom. Kevés házi készítésű darált zöldséget és darált paprikát teszek bele és egy jót forralom. Hozzáadom a felkockázott újkrumpilt, alig néhány perc és már le is lehet venni a tűzhelyről. Apróra vágott petrezselymet adok hozzá, ezt már nem kell főzni, fedő alatt tökéletesen kiadja az ízét. Majdnem kifelejtettem: miután felöntöttem a zöldségeket 5-6 zsenge borsóhüvelyt is adok a leveshez, így lesz teljes. Könnyű, finom és nagyon gyors.
